Vlagyimir Putyin kiirtja a konkurenciát

Az elmúlt hét mozgalmas volt Kelet-Európában. Az Oroszországban, Alekszej Navalnij, Vlagyimir Putyin rendszerének leghíresebb ellenfele, meghalt abban a szibériai büntetőtelepen, ahol tavaly augusztus óta fogva tartották, miközben a választási dráma egy kisebb epizódja a végére ért: a félig ellenzéki, félig rendszerellenes Borisz Nadeždin nyíltan háborúellenes programmal próbált indulni az elnökválasztáson.

Míg Navalnij halálának pontos okai, amelyeket az orosz börtönigazgatóság február 16-án jelentett be, e sorok írásakor még tisztázatlanok, az világos, hogy a Kreml rezsim gyűlölte Navalnijt, és el akarta pusztítani. A börtönben Navalnijnak jellempróbával kellett szembenéznie. Az orosz büntetés-végrehajtási rendszer, amely arról ismert, hogy hajlamos a kegyetlenségre és a foglyok kínzására, még további ösztönzés nélkül is, ezúttal felülről jövő utasításra cselekedett, és minden rendelkezésre álló eszközt bevetett, hogy az ellenzéki börtönben töltött idő rémálommá váljon. Kezdettől fogva világos volt, hogy a rezsim fizikailag és mentálisan is tönkre akarta tenni Navalnijt.

Alekszej Navalnij halála nem az első politikai gyilkosság Putyin Oroszországában, és egyelőre nem is fed fel új igazságot a rezsimről. Semmiképpen sem olyan esemény, amely be kellene, hogy árnyékolja az orosz agresszió mindennapi ukrajnai áldozatait. De ez egy szimbolikus haláleset. Emlékeztet bennünket a politikai foglyok sorsára, nem csak Oroszországban. Ellenzéki politikusok: Vlagyimir Kara-Murza és Ilja Jasin ott is drákói büntetést töltenek.

Mindeközben Borisz Nadezsdin erőfeszítése nem vezetett sehová, még azután sem, hogy félelmetes 200 ezer aláírást gyűjtött össze. Az orosz választási bizottság úgy döntött, hogy közülük mintegy 10.000 nem felel meg a kritériumoknak.

És ezzel vége is volt az izgalmaknak. Mivel jelöltségét megakadályozták, Nadeždin nem indul az elnökválasztáson, jegyzetek Vertska. Ismét bebizonyosodott, hogy a nem demokratikus választások nem hatékony eszköz egy diktatúra megdöntésére, de még csak nem is annak megrongálására.

Nadeždin néhány hétig a média nagy figyelmének középpontjában állt. Több százezer orosz nő és férfi támogatta a jelöltségét, akik fagyos hidegben álltak sorba a kampányközpontjánál, hogy aláírják a nevüket, ahogy azt a választási törvény előírja.

Február második hetében a média Tucker Carlson amerikai tévés személyiség látogatására helyezte át a hangsúlyt. A lelkes Trump-rajongó és összeesküvés-elméleteket hangoztató férfi egykor újságíró volt, de úgy tűnik, elvált a szakmától, hiszen már a Fox News sem akarja őt.

Carlson Moszkvába utazott, hogy interjút készítsen Vlagyimir Putyin, mondván, hogy az amerikaiaknak nem volt alkalmuk megismerni az orosz elnök álláspontját.

Elfelejtette megjegyezni, hogy Putyin mindig is szabadon beszélhetett a külföldi sajtóval, beleértve az amerikaiakat is. De Putyin inkább nem foglalkozik igazi újságírókkal, és már várt egy olyan emberre, mint Carlson, aki tágra nyílt szemmel hallgatja a kora középkori orosz történelemről szóló előadását.

I felvettem az interjúról a Krytyka Polityczna számára készült azonnali benyomásaimat. Kevés meglepő volt benne, de megnyugtatót sem tudok nyújtani. Igaz, hogy kevés amerikai fogja megnézni vagy meghallgatni ezt az interjút teljes egészében. De milliók fogják fogyasztani rövid részletek formájában, amelyeket Trump spin-doktorai válogattak össze és ragadtak ki a kontextusból, hogy megerősítsék téziseiket.

A kár már megtörtént, és a MAGA-pártiak üzemanyagot – ha alacsony oktánszámú fajtát is – találnak ebben az interjúban. Már hacsak nem veszik zokon az orosz elnök Bidenhez intézett váratlanul meleg szavai miatt. Putyin ugyanis egyenesen kijelentette, hogy jobban szeretné, ha az amerikai elnökválasztást a hivatalban lévő, szerinte hozzáértő és kiszámítható elnök nyerné meg. Ilyenek a Kreml játszmái.

Láthatóan az amerikai választás izgalmasabb az oroszok számára, mint a sajátjuk, ahol már régen mindent összevarrtak.

Ukrajnai háború: az optimizmus hiánycikk

Fontosabb dolgok is történtek, mint Carlson kalandozása a Kremlben.

Az orosz invázió második évfordulójának előestéjén az ukrán elnök Volodimir Zelenszkij felmentette főparancsnokát, Valerij Zaluzsnyij tábornok. Ezúttal véglegesen: a tábornok kirúgására tett első kísérlet január végén meghiúsult.

Az előző alkalommal a tábornokot nem sikerült rávenni a lemondásra. Állítólag még a nyugati szövetségesek is közbeléptek, mivel nem láttak okot a leváltására. Az ügy botrányos utóízt hagyott maga után a Ukrajnában és azt az általános meggyőződést, hogy Zelenszkij úgyis megkapja, amit akar. Az elnöki előjogok lehetővé teszik számára, hogy elbocsássa a hadsereg parancsnokait, és a tábornokok védtelenek az elnökkel való összeütközésben.

Február elején megállapodás született. Olekszandr Szirszkij tábornok, a szárazföldi erők eddigi parancsnoka váltja Zaluzsnijt az Ukrán Fegyveres Erők parancsnokaként.

Amióta Zelenszkij Zaluzsnyijjal szembeni szándékai világossá váltak, Ukrajnában sok negatív érzés kerekedett. A hadsereghez hasonlóan Zaluzsnyij is nagy közkedveltségnek örvendett.

Eközben az ukrán kormány kezdte elveszíteni támogatottságát a közvélemény-kutatásokban. Ez a korrupciós botrányok és a szólásszabadság korlátozására tett néhány hanyag kísérlet következménye, amelyekről Olga Vorozbyt, a Ukrajnai Heti Hírlap magazin szerkesztője, írta a Krytyka Polityczna számára.

A fronton bekövetkezett visszaesések és a háború befejezésének halványuló kilátásai Zelenszkij elnököt és csapatát is a közvélemény frusztrációjának tárgyává tették. Zaluzsnij távozását széles körben – különösen azok körében, akik nem kedvelik Zelenszkijt és politikai pártját – egy újabb politikai baklövésnek tekintik, amely árt Ukrajnának.

De azt hiszem, érdemes egy lépést hátrébb lépni, és megkérdezni, hogy milyen más eszközei vannak Zelenszkijnek arra, hogy kihozza Ukrajnát a holtpontról.

A személyi változások a főparancsnokságon lehetőséget adnak arra, hogy friss levegőt leheljenek a vezérkarba, és teret adjanak az új megközelítéseknek és stratégiáknak. Nem utolsósorban akkor, ha a korábbiak nem mindig váltak be.

Az is kiderülhet persze, hogy a változás ront a szorongatott helyzetű ország helyzetén. Szirszkij tábornok, aki 2022-ben Kijev védelmét és a Harkiv elleni ellentámadást vezette, a hadseregben is arról híresült el, hogy nem számol az emberi veszteségekkel, ami közvetve az eredményességét is magyarázhatja.

Mégis Szirszkij egy alapvetően defenzív háború részese volt a teljes körű orosz agresszió kezdete óta. Eddig a változás a csúcson nem bizonyult olyan nagy földrengésnek, mint amire számítottam, írta a Newsweek Polska-ban, és semmiképpen sem jelenti Ukrajna érdekeinek elárulását. Ezek változatlanul fennmaradnak. Ezek az Oroszország feletti győzelem és a tartós béke.

Az Harry Bowden

fordította: Harry Bowden